Szerintem mindenkinek megvan az a pont, amikor végre úgy érzi, hogy bizonyos helyzeteket a nevelésben egész jól kezel, megszokja annak a kornak a jellegzetességeit és alkalmazkodik hozzá. És persze általában pont ekkor, hirtelen megnőnek, változnak, és egyszerre mások lesznek az igények. Ezt a KacagLakban 16 gyereknél követni nem egy egyszerű mátrix, főleg ha kialakul egyfajta nagyobbnak mondható különbség a ’kicsik’ és a ’ nagyok’ között. És itt nem a cipőméretekre gondolunk.
Szóval képzeld el ezt: a nagyok alig várják, hogy kemény foci, kosár vagy röpi meccseket játszanak, birkózzanak a vízben, vagy magukban induljanak el felfedezni a várost. De persze a kicsik mind rajongással követik őket mindenhova és bármit akarnak a nagyok csinálni, azt természetesen ők is mind szeretnék. Na de őszintén, rohangálnak a lábaik között a pályán, megilletődve, prüszkölve jönnek ki a vízből, össze-vissza csatangolnak a városban, ahova persze nem engedjük el őket így magukban, hisz se nem fair, de nem biztonságos a nagyokra bízni őket. Na de akkor mi a megoldás? Teljesen szétválasztani őket sem jó, de mindig összeereszteni sem. Ennyit az idilli nyarakról.
De persze itt nem állunk meg, nem ám! Kreativitásban és gyakorlati megoldásokban sosem volt hiány a KacagLakban, és ez most sem történhet másképp.
Szóval, mi a tuti terv? Nos, itt vannak a trükkjeink:
- Párok alakítása: Ez az egész olyan volt, mint amikor a suliban a sétához mindenkinek kellett egy párt választania, annyi változtatással, hogy ezúttal a nagyokat párosítottuk a kicsikkel, és voila, működött! Döbbenetes kapcsolatok alakultak ki, ahogy teltek a hetek, mindig keresték a párjaikat, akkor is amikor nem is olyan program volt, amihez kellett volna pár.
- Kreatív játékok: Mi lenne, ha a kemény labda helyett lufikkal röplabdáznánk, azt a kicsik is vissza tudják ütni? Na, ez egy igazi kreatív ötlet! A kicsik örültek, hogy játszhatnak, a nagyok pedig imádták, mert mindig nyitottak bármi újra. De komolyan, egy kis kreativitás megoldja a legtöbb helyzetet.
- Kettéosztott kalandok: Azt is be kell látni, hogy néha szét kell őket választani. Bármennyi a kreativitás, empátia, elfogadás, tény, ami tény, hogy teljesen mások az igényeik. És ahhoz, hogy mindenki tudjon felhőtlenül szórakozni, beleadni mindent, ahhoz kell a nagyoknak is tér, és a kicsiknek is fókuszált figyelem. Ez olyan volt, mintha egyszerre egy karácsonyi vásárban és egy vidámparkban lennénk. A Nagyok kosaraztak, a Kicsik meg csillagokat néztek. Na, nem egyszerre, de majdnem.
- Tudományos kalandozások: Amikor a városi sétákból egy interaktív kincskereső lett, mindenki úgy érezte magát, mint egy igazi felfedező. Mert azok is voltak!
- Közös kreatív projektek: A festés nem csak a művészek privilégiuma. A kis és nagy kezek egyaránt ecsetet fogtak, és alkottak. Elvégre mindenki lehet Picasso egy kis festék és egy üres vászon segítségével, nem igaz?
- Bulis esték: Mi jobb annál, mint egy közös este, ahol mindenki összegyűlik, kártyázni, társasozni, filmet nézni? Nos, talán két bulis este egymás után.
Szóval, nem mondom, hogy mindig tökéletes a helyzet, de az élet a KacagLakban sosem unalmas. És ki tudja, talán pont az a kis káosz teszi az egészet annyira érdekessé és szórakoztatóvá.
Tehát bátor szülő, ha úgy érzed, hogy a te Kunyhód is hasonlóan izgalmas, oszd meg velünk a történeteidet! Szívesen hallanánk, hogy nálatok mi a helyzet. Addig is, sok kacagást és kreatív ötletelést kívánok neked és a családnak!