Az erős érzelmek megfelelő mederbe terelése olykor még felnőttként is nehéz, gyermekeink ilyen irányú fejlesztése, ha lehet ezt mondani, még nehezebb. Szerencsére számos stratégiát alkalmazhatunk, de érdemes figyelembe venni, hogy az adott helyzetben melyik válik be a legjobban. Ennek kapcsán célravezető akár együtt gondolkodni a gyerekekkel, aminek a végén aztán ők dönthetik el a nekik leginkább testhezálló módszert.

Az érzelemszabályozás képességének elsajátításához lépések közül az első, hogy az érzelmeinket be tudjuk azonosítani és mások számára is érthető és elfogadható módon ki tudjuk fejezni őket. A következő lépés, hogy a kiváltó okokat is megtanuljuk felismerni és megérteni. Ha mind az érzelmek és mind a kiváltó okok érthetőek számunkra, képesek leszünk az érzelemszabályozás különféle eszközeit is megtanulni és jól használni.

Ha bizonytalan vagy, hogy gyermeked elegendő munícióval rendelkezik-e érzelmei beazonosítására és kifejezésére, olvass bele az "Empátia" és a "Beszéljünk az érzelmekről!" című cikkekbe. Ha úgy látod, van még szabad tér a fejlődésre, kezdjétek az ott javasolt témákkal, ha viszont már magabiztos ezen a területen, tovább léphettek az érzelmeket kiváltó okok megértéséhez. Minden olyan dolog, ami segít az érzéseket és a velük kapcsán megjelenő viselkedést azonosítani és nyomon követni, (például egy harag / szorongás napló, amit részletezünk a cikk végi gyakorlatoknál), hasznos lehet a gyermek saját reakcióinak megértésében azáltal, hogy szétválasztja ezen érzelmeket a velük kapcsolatos viselkedéstől. Itt fontos azt kiemelni és megérteni, hogy bármilyen érzéshez jogunk van, de a mi döntésünk, hogyan reagálunk ezekre. Mert bizony ér dühösnek lenni, de nem ér törni-zúzni. Ilyenkor jöhetnek jól az alább felsorolt “lecsendesítő” stratégiák, amivel rá is térünk a következő lépésre, ahol a gyermek megtanulja hogyan tud megfelelő módon reagálni az őt elárasztó negatív érzésekre (pl.: düh, szorongás, stb.)