Tapasztalatunk szerint hosszú tanulási folyamat vezet attól a ponttól, ahol a visszajelzéseket még kritikaként éljük meg, addig a pontig, ahol már képesek vagyunk nyitott szívvel fogadni őket. A következő szintre lépve már a fejlődésünk alapjaként tekintünk rá és mi kérünk visszajelzést a környezetünktől. Ezen az úton haladva a folyamatos és stabil fejlődés is garantált, aminek során mi magunk is képessé válunk hatékonyan visszajelzést adni a környezetünkben élők számára. Az életünk során a visszajelzéshez való hozzáállásunk változása szinte állandónak tekinthető, mindegyik szinten járunk hosszabb-rövidebb ideig, és még felnőttként is előfordulhat, hogy visszatér belénk a durcás kisgyerek. Ezzel semmi baj nincs, mert a cél az, hogy hosszú távon képessé váljunk a visszajelzést mind fogadni, mind adni és persze ugyanerre megtanítsuk gyermekeinket is.

Ahogy a gyermekeink nőnek, a visszajelzések egyre fontosabb szerephez jutnak életükben, elkezdenek közösségbe járni, különböző emberekkel kerülnek kapcsolatba és a fejlődésük részeként megértik a viselkedésük és cselekedeteik következményeit is. A megerősítő visszajelzés, mint a dicséret, a szeretet kifejezése, az erőfeszítések és teljesítmény elismerése fontos elemei a magabiztosságuk építésének, illetve ezek segítik őket új készségeket tanulni, valamint közeli és nyitott kapcsolatot ápolni a környezetükkel. Emellett viszont nagyon fontos szerephez jut a konstruktív, fejlesztési céllal adott visszajelzés is, aminek segítségével finomhangolhatók az újonnan tanult készségek, a gyerekek általuk megtanulják a határokat tiszteletben tartani és mások igényeit is figyelembe venni. Összefoglalva a visszajelzések megkerülhetetlen elemei gyermekünk személyiségfejlődésének, egyúttal fontos szerephez jutnak a tanuláshoz való nyitott hozzáállás kialakításában is.

Hasonlóan a munkahelyhez, a családban is számos előnnyel jár, ha megtanulunk egymásnak hatékonyan visszajelzést adni, tegyük azt