Hajlamosak vagyunk és időnként össze is keverjük az empátiát a szimpátiával, és habár mindkettő megléte fontos,  érdemes tisztában lenni a két fogalom közötti különbségekkel. Ha érzelmekről van szó, a szimpátia leginkább azt jelenti, hogy képesek vagyunk felismerni valaki érzéseit, látjuk például, ha szomorú és ezt tudomásul véve igyekszünk valahogy enyhíteni a helyzetén. Ilyenkor kerülhetnek elő hasonló mondatok, mint “Ne aggódj, minden megoldódik!” “Emiatt kár szomorkodni, fel a fejjel!”, stb. Jelen van a jóindulatunk, ott a segítő szándék és vígaszt próbálunk nyújtani, mert fontos a másik jólléte, de ezzel inkább elmossuk, szinte kitöröljük az érzéseit. Az empátia ezzel szemben nem próbál üres tanácsokat osztani, hanem segítségével a másik világába kerülve, belelépve az ő cipőjébe támogathatjuk őt abban, hogy az érzéseit átélhesse és megoldásra jusson. 

Miért fontos az empátia?

Az empátia nemcsak a szociális kapcsolódási képességben jelentkezik, de kiemelt szerepet játszik a szabályok belsővé tételében is, hiszen számunkra is fontossá válik az, ami a másiknak fontos. A különböző perspektívák elfogadása megalapozza a bizalmat a két fél között és mélyíti is a kettejük viszonyát, így az empátia alapvető eleme a pozitív kapcsolatoknak. Az empatikus embereket kevesebb konfliktus és félreértés veszi körül és a nehezebb élethelyzetekben is könnyebben boldogulnak, hiszen a saját működésüket is képesek jobban érteni és adott esetben kibogozni az összekuszálódott szálakat.

Az érzelmek megnevezése - modellezd az empátiát!

Nyilvánvaló, hogy ha valaki nem képes a saját érzéseit beazonosítani, másokkal sem fogja tudni ezt megtenni. Sok esetben felnőtt korban derül ki, hogy az érzelmekkel kapcsolatos szókincs töredezett, vagy hiányos és elegendő tapasztalat híján az érzelmek feltárása is jóval nehézkesebb.