Vajon mi kell ahhoz, hogy képesek legyünk egymással beszélgetni? Ha megvan közöttünk a kölcsönös tisztelet, az elég? A tisztelet egyet jelent a jómodorral és kimerül abban, hogy köszönünk, ha belépünk valahova, vagy megköszönjük a kapott ajándékot? Elvárható-e mindenkitől és bármely életkorban? Nincs univerzális válasz, viszont az biztos, hogy a tisztelet fontos része a családi kommunikációnak, mégis érezzük, hogy túl általános megfogalmazás és nem fejezi ki pontosan azt, amire ténylegesen szükség van. Ha kicsit boncolgatjuk még a témát, látni fogjuk a további rétegeket is: például a tisztelet egy ilyen rétege az elfogadás. Akiben ez megvan, mindent meg fog tenni annak érdekében, hogy hatékony módon kezelje a konfliktusait, és elfogadja mások és a saját érzéseit, hasonlóan a hibákhoz, vagy a eltérő véleményekhez. Egy másik réteg a nyitott gondolkodás, amikor kedvesen fordulunk a körülöttünk lévőkhöz és előbb megismerjük a személyt, mielőtt elhamarkodott ítéletet hozunk róla. A tisztelet egy további megnyilvánulási módja a feltétel nélküli odafigyelés, amikor nemcsak meghallgatjuk a másikat, de kíváncsiak is vagyunk a véleményére és a saját álláspontunk mellett a másikét is fontosnak tartjuk.
Ezen rétegek mind összefonódnak a családi kapcsolat minőségével is, illetve megjelennek a mindennapi kommunikációs helyzetekben és a személyiség részeként összetett módon, valamint hosszabb idő alatt fejleszthetők. Ezek mellett létezik még három olyan terület, amelyek ugyanúgy hatással vannak a kommunikáció minőségére és mivel a viselkedésben azonnal megjelennek, ezért praktikus és egyszerűen követhetően fejleszthetők is. Mi hiszünk abban, hogy onnan tudunk és emiatt onnan is kell indulni, ahol minden családtag számára érthető és elfogadható felületet teremthetünk a változásra. Ezek azok a területek, amiket könnyű észrevenni, mint például az, hogy egy beszélgetésben hogyan viselkedünk, milyen szavakat és hangnemet használunk.